Három filmes workshopunkon (12 alkalom kétheti rendszerességgel) a Kugler Art Szalon társszervezésében és az európai KineDok fesztivál együttműködésével fogyatékosság témájú dokumentumfilmeket vetítünk, mely után különböző területeken dolgozó érdeklődőkkel és kollégákkal valamint érintettekel és tapsztalati szakértőkkel felbecsülhetetlen értékű beszélgetéseket folytatunk érzékenyítve egymást a különböző tématerületeken keresztül.
https://www.facebook.com/pg/rehabcriticalmass.hu/events/?ref=page_internal
Ma Magyarországon a fogyatékossággal élők képviselete az össztársadalom számára teljesen jelentéktelen, noha -később számok tükrében- sokkal nagyobb tömeget érint ez a probléma. Úgy gondoljuk, az érzékenyítésén keresztül kezdődhet meg az a prevenciós és figyelemfelkeltő folyamat, amelyen keresztül a fogyatékosság tabuját elkezdhetjük ledönteni. A Rehab Critical Mass és a Kugler Art Szalon programjában ezen a területen érintettekre hívja fel a figyelmet és párbeszédet kezdeményez.
Rövid távú célunk a prevencióra felhívás, az érzelmeinkről való beszélgetés kultúrájának megteremtése. A prevencióra felhívás mellett érzékennyé válás az említett problémák iránt, kulturális eseményeinkkel, érintettek bevonásával folyamatosan azt kívánjuk elérni, hogy a társadalom hozzáállása változzon vagy máshogy álljon a „fogyatékosság” kérdéséhez.
Célunk az elkövetkezendő fél évben havi egy alkalommal filmes érzékenyítő foglalkozások létrehozása. A program összeállításánál törekedtünk arra, hogy magyar filmeket válasszunk, ezzel is támogatva a magyar kultúrát és művészetet. Továbbá célunk egy olyan est létrehozása, ahol az emberek képesek megfogalmazni a film keltette érzéseiket, összekötni a saját tapasztalatokkal olyan témák körbejárásával, mellyel a film is foglalkozik. Célunk, hogy a nézők művészi (film) alkotások segítségével szerezzenek élményszerű benyomásokat. Az estek során többek között az addikcióval, pszichoszociális jelenségekkel, roma témával, és egyéb a fogyatékosság témaköréhez kapcsolódó kérdéssel is foglalkozunk majd.
Az érdeklődésre, az intim jó hangulatú beszélgetésre való tekintettel második és harmadik alkalommal is folytatjuk filmes workshopunkat.
Vetített filmek:
I.
Tiszta Románc rendező: Surányi Judit
Anzixok rendezők:Borbás Róbert,Surányi Ádám
11. élet rendező:Kőszegi Edit
3 kívánság rendező:Surányi Ádám
Fejnátha rendező:Gamma Bak
Let us rendező:Surányi András
II.
Október 5. rendező:Martin Kollar
A világ vége rendező: Monika Pawluczuk
A csend királynője rendező: Agnieszka Zwiefka
Normál autista film rendező: Miroslav Janek
Free rendező: Tomislav Žaja
Egyetlen sóhaj rendező: Monica Lăzurean-Gorgan
III.
Szavak nélkül rendező: Maciej Pieprzyca
Előttem az élet rendező: Gróó Diána
Megyünk a semmibe rendező:Ragályi Elemér
Országos ideg rendező: Jankó Judit
Vinci, húzd ki magad! rendező: Vidovszky György
Életrevalók rendező: Olivier Nakache, Eric Toledano
Szakemberek, akik részt vettek a feldolgozó beszélgetéseken:
Surányi Judit addiktológus, Surányi Ádám szociális munkás, dokumentumfilmes, Kőszegi Edit dokumentumfilmes, Surányi András dokumentumfilmes, Szuhay Péter antropológus, Fleck Gábor szociológus, Bak Zsófia és Bak Péter hozzátartozók (Fejnátha), Jávori Ági hozzátartozó (11. Élet), dr. Simó Judit pszichiáter, dr. Harangozó Judit pszichiáter, Varga Gabi Zöld Kakas Mentálhigiénés Líceum tanára. Groó Diána filmrendező, Ragályi Elemér operatőr, Jankó Judit dokumentumfilmes, Komáromi Erzsébet iparművész, művészetterapeuta, Vidovszky György rendező, Rigó Mária vágó.
A filmklub szervezői: Takács Edina Mentál Rehab koordinátor RCM, mentálhigiénés segítő, Kőszegi Edit dokumentumfilmes
Kommentek:
- Filmes workshop 4. Normál autista film
Rehab Critical Mass és KuglerArt Szalon Gallery and Shop szervezésében
Egy remek filmet láttunk tegnap is, amely sokunk számára mélyítette el az autizmus megértését, keltett bennünk empátiát, toleranciát irántuk. Ez egy „más” világ, melyről egyre többet tudunk, bár bőven van még hová fejlődni!
Szubjektív véleményemet mondom el, mely a film nézése és az azt követő tartalmas beszélgetés során formálódott.
„Nem én vagyok más, csak ti vagytok mind egyformák.”–hangzott valami hasonló mondat a film vége felé.
Vetítés közben az motoszkált a fejemben, hogy az úgynevezett normális világunk mennyire hasonló ehhez a „más” világhoz. Ez is irracionális, rituálék, kánon, dogmák korlátozzák a lehetőségeinket. Nem ennyire sarkos, lágyabb, legömbölyítettebb. A lényeges különbség, hogy „segítség” nélkül is működik, igaz óriási áldozatok, veszteségek árán. A másság öröknek tűnő problémája az emberiségnek. Autistaként, kisebbségként, cigányként, zsidóként, idegenként mindenütt és mindig nehéz az élet.
Az autizmus sok embert érint, talán 1% az arányuk a népességben. Érinti a hozzátartozók, az oktatás, a fejlesztésben dolgozók még nagyobb számát.
Valószínűleg nem csak egyszerűen másképpen gondolkodnak ők, hanem az agy, az idegrendszer felépítésében is más vonásokkal rendelkeznek. Megértésre, segítségre, speciális fejlesztésükre van szükség, melynek nyomán kifejlődhetnek a némelyikükben rejtőző csodálatos képességek.
Nem misztifikálnám a jelenséget, de arra gondolok, hogy ahogy a történelemnek sincs vége, úgy az evolúció boszorkánykonyhájában is folytatódik az „élet”. Folyik az új, hatékonyabb megoldások keresése. Az autizmus egy lehet a próbálkozások közül, megértése, tanulmányozása, az autisták segítése hasznos lehet az emberiség számára.
Nagy élmény volt számomra, hogy a jelenlévők közül többen személyükben vagy hozzátartozóként, érintettként mondták el véleményüket, tapasztalataikat az autizmus kapcsán.
Napjainkban, az internet világában, kialakulóban van az Aspergeres szubkultúra. Ebben a kultúrában az autizmus spektrumot nem gyógyítandó betegségnek, vagy kiküszöbölendő fogyatékosságnak tekintik, hanem egy összetett jelenségnek, amit a maga teljességében kell tekinteni. Elvetik azt a nézetet, hogy van egy ideális agyberendezés; ehelyett toleranciát hirdetnek, és az úgynevezett neurodiverzitást tartják értéknek. Ez azt jelenti, hogy sokfélék vagyunk, sokféleképpen gondolkodunk, ez a sokféleség megőrzendő érték.
II.
Nagyon jó kis filmklubot tudok ajánlani szívből 0-99 éves korig a Deák térhez kettő lépésre a metró kijárattól egy galéria lakásban teli csodás festményekkel.Tavalyi évadtól járok rendszeresen.A fő téma emberek érzékenyítése a különböző emberi fogyatékosságok felé,akár látható vagy nem feltűnő betegségekkel kapcsolatban.Mozgássérült révén rá kellett jönnöm már fiatal koromban hogy diszkriminációtól szenvedő világban élünk, amit kapok és adok egyaránt. Ezen mindig dolgozni kell mert megkeményedik a szív ha nincs néha puhítva és mások problémáit érzékelve enyhíthetünk a sajátunkon. A filmet egy érdekes beszélgetés oldja fel. Találkozhatunk ott olyan vendégekkel akiknek hasonló problémájuk van mint a filmen. Ismerkedésre és barátságokra tehetünk szert egy kis teázás közben a végén.A házigazda filmklub vezetőnője és a Kugler Art háziasszonya nagyon szimpatikus két hölgy. Külön szeretném megköszönni, hogy ez működik és olyan jól, hogy visszajáró vendégek vagyunk többen.Szeretettel ajánlom és hívok olyanokat akik még nem hallottak erről. Egy nagyon kellemes estét jelent. Bátran jöjjetek!