Néhány évtizede fotósként dolgozom, főleg a kultúra területén, film, színház, irodalom. Húsz évig voltam a Beszélő folyóirat munkatársa.
Manapság a képek korában élünk, amire fel akarjuk hívni a figyelmet, azt meg kell mutatni. Sokan érintettek személyesen, barátok, családtagok, munkájuk révén, de a hétköznapokban talán ezt nem vesszük annyira észre.
Azért tartom fontosnak, hogy részt vegyek az RCM rendezvényein, mert az ember akkor szembesül azzal, hogy mennyi embert érint ez a kérdés, ha egyszerre látjuk őket. Abban próbálok segíteni, hogy a fogyatékosságot ne valami távoli, idegen dolognak lássák az emberek, hanem vegyük észre, hogy tehetünk valamit azokért, akik hátrányban vannak a mindennapi élet egyszerűnek látszó dolgaiban.